Tegnap lejátszották az utolsó csoportmérkőzéseket is a Bajnokok Ligájában. Ha az eredményeket tekintve nem is, a csoportok végeredményét megnézve bizony születtek nem várt meglepetések. A legnagyobb talán a Manchester United kiesése ráadásul úgy, hogy csak a csoport negyedik helyén végeztek, ami azt jelenti, hogy tavasszal nem láthatjuk őket a nemzetközi kupákban, csakúgy, mint a 2004-es győztes FC Portot. Az Arsenalnak nem sikerült megőrizni a 100%-os teljesítményt, mivel Henry a 45. percben 11-est hibázott. Az pedig korábban eldőlt, hogy a Real Madrid továbbjut a csoportjából, a múlt fordulóban pedig az is biztossá vált, hogy a tavalyi évhez hasonlóan a második helyet megszerezve.

Így tehát a csoportok első helyezettjei közül kaphatunk ellenfelet a legjobb 16 között, a következő szisztéma szerint: az azonos csoportban szereplő együttest, illetve az azonos nemzetbeli csoportelsőket nem sorsolják a második helyezetthez és a párosok második helyzettjei kezdenek hazai pályán. Azaz a Real Madrid a Lyon, a Barcelona és a Villarreal trióból nem kaphat ellenfelet, maradtak tehát a Juventus, Arsenal, AC Milan, Liverpool és Internazionale. Nem tudni, melyik lenne könnyebb ellenfél, mindenesetre a Juventus az utóbbi években kétszer is búcsúztatta a csapatot a BL-ben, az AC Milan döntős volt idén, a Liverpool a címvédő, az Inter bármikor bárki ellen veszélyes, ámde kiszámíthatatlan, az Arsenal pedig - mint a fiatal és rutinos játékosok ötvözete (a fiatalok vannak többségben) - érhet el akkora sikereket, mint 1995-ben az Ajax (egyébként a mutatott játékuk is tetszetős).

A tegnapi naphoz kapcsolódik, hogy Javier Portillo gólt szerzett a Bayern München ellen, két találatával ugyanannyinál jár, mint a madridi listavezető Guti...

Az elmúlt öt év
Az elmúlt öt évben számos remek mérkőzést játszott a Real Madrid a legrangosabb európai kupában. Ezek közül talán a 2002-es győztes döntő a legemlékezetesebb, de azért voltak itt érdekes párharcok. Nézzük meg ezeket, most csak az egyenes kieséses szakaszra koncentrálva.

A 2000-2001-es idényben két csoportkör volt, a második csoportkörből továbblépő nyolc csapatot sorsolták össze. Török ellenfél jutott: a Galatasaray okozott is némi fejfájást Del Bosque mesternek, hiszen a kinti mérkőzést 3-2-re elbukta a királyi alakulat. Viszont a két szerzett gól idegenben az addig is esélyesebbnek mondott madridiak esélyeit növelte. Érdekesságképpen: Makelélé pályafutása egyetlen madridi gólját azon a meccsen szerezte. A Bernabéu-ban aztán Raúl villant kétszer is, mellette az első mérkőzésen is eredményes - csúcsformában játszó - Iván Helguera köszönt be. A 3-0 (összesítésben 5-3) pedig elődöntőt ért. Ott viszont a Bayern München elleni kettős vereséggel, 3-1-es összesítéssel búcsúzott a csapat, mint kiderült: a későbbi győztestől kaptunk ki...

A revansig nem kellett sokáig várni: 2002-ben a negyeddöntőben máris kifogtuk a címvédőt és megint rosszul indult a párharc. Münchenben 2-1 lett a hazaiaknak, majd jött a madridi visszavágó és ismét Helguera... A csereként beálló Guti gólja pedig a továbbjutást jelentette. Ismét elődöntős a Madrid. A három lehetséges ellenfélből talán a legnehezebbet sikerült kapni: az FC Barcelona elleni mérkőzés mindig duplán rangadó, ráadásul a Bajnokok Ligája történetében még nem volt el clásico. (A BEK-ben volt már, mindkettő 1960-ban, csak két különböző kiírásban. Az egyik elődöntő volt...). Viszont annyival egyszerűsödött a helyzet, hogy idegenben kellett kezdeni, azaz egy esetleges vereség után még ott a hazai visszavágó... Vereségre azonban gondolni sem mert senki, és előfordult, ami nem túl gyakran: a csapat a Nou Camp-beli 0-2-vel gyakorlatilag kiharcolta a továbbjutást. A visszavágó első gólját Raúl szerezte, a Barcelona erejéből az egyenlítésre futotta az egyébként rendkívüli módon fellocsolt, már-már tócsás pályán. A másik mérkőzésen idegenben lőtt több gólja miatt a Leverkusen örülhetett a Manchester Uniteddel szemben, készülhettünk Glasgowra. A skót városban már termett babér a királyiaknak, ugyanis minden idők legjobb BEK-döntőjében itt nyert a Real Madrid 7-3-ra. Az ellenfél a német Eintracht Frankfurt volt (Puskás Ferenc négy gólt szerzett, ami azóta is rekord BEK-, illetve BL-döntőben...). A döntő nem hozott ilyen látványos játékot, de jó iramú, élvezetes mérkőzés volt. Zinedine Zidane pedig az utóbbi évek egyik legemlékezetesebb gólját lőtte Roberto Carlos gyertyaszerű beadása után kapásból. A 2-1-es végeredmény és győzelem mellett még valamiről emlékezetes a mérkőzés: bizonyos Íker Casillas legalább négyszer hárított gólba tartó lövést az utolsó negyedórában. Csereként állt be a megsérült César helyére, szinte nulla bemelegítés után. A győzelmet sokak szerint neki köszönhetjük.

A 2002-2003-mas kiírásban természetesen ismét továbbjutott a Real Madrid a második körön is. Ez volt az utolsó olyan BL, amikor két csoportkörös volt a sorozat. A sorsolásnál ezúttal is belehúztunk: az ellenfél a Manchester United. Hazai közönség előtt 3-1-es győzelem elégnek ígérkezett a visszavágóra. A mérkőzés egyetlen rossz pontja, hogy nem sokkal utána Raúl kénytelen volt hosszabb időt kihagyni, egyesek szerint azóta nem leli a formáját. Mindenesetre a visszavágón mesterhármast jegyzett Ronaldo, így a látványos, igazi futballt hozó találkozó utáni 4-3-mas vereség ellenére is az elődöntőbe kerültünk. Megint hazai pályán kezdtünk, megint szupercsapat az ellenfél: az olasz Juventus. Madridban addigi egy BL-mérkőzésén nem győzött a Juventus, sőt, mindig vesztesen hagyta el a pályát, ezúttal is. A visszavágón pedig egy formán kívül játszó Madrid 3-1 arányban alulmaradt. A mérkőzés krónikájához hozzátartozik, hogy a második félidőben Figo 11-est hibázott. A címvédés nem sikerült, ami különösen azért bosszantő, mert a későbbi győztes AC Milan-t a csoportmeccsek alkalmával sikerült egyszer legyőzni (3-1). Milánóban 1-0 volt a hazaiaknak.

Páros év következett, azaz a gyakorlat szerint 1998, 2000, 2002 után 2004-ben a Real Madrid következett volna a győztesek sorában. A csoportokból továbbjutó 16 csapat egyenes kieséses rendszerben játszott tovább. A veretlenül továbbjutó Real Madrid ezúttal is top csapat ellen készülhetett, a jól megszokott Bayern München ellen. Ekkor már kezdett a királyiak formája visszaesni, de Münchenben sikerült elérni feszült hangulatú mérkőzésen egy 1-1-et. A visszavágóra a feszültség megmaradt, kisebb verekedés a pályán, de 1-0 egy pazar Zidane-találattal. A negyeddöntőben bekövetkezett az, ami 1999 óta nem fordult elő: a Real Madrid ilyen korán azóta nem búcsúzott a BL-küzdelmektől. Pedig az ellenfél verhető volt, a francia AS Monaco gárdája. Otthon sikerült is, idegenben azonban nem és 5-5-ös összesítéssel idegenben lőtt több góllal továbblépett a hercegség csapata. Sokak szerint ez a vereség indította el a lejtőn a Real Madridot. A Monaco később bejutott a döntőbe, ahol a korábbi csoportellenfelünk, az FC Porto ellen maradt alul. Az ellen a csapat ellen, akiket pl. idegenben meg tudtunk verni 3-1-re, aztán hazai pályán 1-1-et sikerült elérni ellenük. Fél gőzzel...

A tavalyi szezon borzalmasan kezdődött a Real Madrid számára, így nem meglepő, hogy a csoport második helyét elcsípve sikerült továbbmenni a legjobb 16 közé, ahol nem más várt ránk, mint szintén egy "régi ismerős", a Juventus FC. És megint bosszankodni kellett a végén. Ugyanis való igaz, hogy ebből a párosból a legtöbb helyen az olaszok győzelmére fogadtak volna. A madridi mérkőzésen egy gól döntött: Helguera fejese, de ezen kívül két kapufánk is volt. Torinoban 75 percig 0-0 volt, aztán Trézéguet gólja a hosszabbítást eredményezte. A nem túl élvezetes mérkőzésen végül a spanyolölő Zalayeta révén esett ki a Real Madrid (két évvel korábban a Barcelonát is egy Zalayeta-gól ejette ki a BL-ből). A mérkőzéshez hozzátartozik egy futballpályára nem illő jelenet is: Camoranesi akadt össze Ronaldoval, mindketten a kiállítás sorsára jutottak.

Esélyek
A fentiekből látszik, hogy a Juventust gyakran sorsolják össze a Madriddal, erre most is megvan a lehetőség. A pillanatnyi forma alapján mindenki a Real Madrid skalpjára vágyik, ám ez tavaly is téma volt és azért sikerült rendesen megnehezíteni az olaszok dolgát, nagyrészt a balszerencsén múlt a továbbjutás.

Az Arsenallal soha nem találkozott a Real Madrid az európai kupákban, érdekes, izgalmas két meccs lenne, ha őket kapnánk.

Az Inter elleni meccsek közül talán az UEFA-kupában lejátszottak az emlékezetesek, kiegyenlíett a mérleg ellenük, viszont Milánóban még soha nem sikerült őket legyőzni.

A Liverpool ellen egyetlen mérkőzést játszott a Real Madrid, még a BEK-ben 1981-ben. Az volt a döntő. Az angolok 1-0-ra győztek. Most több spanyol is játszik ott, mint például az ex-madridi Fernando Morientes, spanyol az edzőjük, ők a címvédők, egy ilyen párosításból bármi lehet, reméljük, nem 0-0-k, mint a Chelsea elleni meccseiken. A madridisták természetesen csak madridi győzelemmel lennének elégedettek...

Az AC Milan ellen sem ment soha a csapatnak idegenben (mind az öt meccs vereség, ráadásul). 1989-ben négyszer is találkozott a két csapat, Madridban két 1-0, Milánóban viszont a 2-0 mellett becsúszott egy súlyos 5-0 is, ami a Madrid legsúlyosabb veresége nemzetközi kupákban. A legidősebb drukkereink azonban még emlékezhetnek az 1958-as BEK-döntőre, ahol ez a két csapat volt a főszereplő és 3-2-re nyerte a Real. Mi tagadás: szívesen látnánk idén is hasonló döntőt. :)

A sorsolás december 16-án lesz. Az Eurosport 12 órától élőben közvetíti. Ott minden kiderül...